Évértékelő #1

Ó, hogy mennyi minden múlik egyetlen playen ebben a fantasztikus sportban! Tavaly a 4&12 után a pokolba kívántuk az egész bagázst, az Föld minden Ravens-szurkolótábora 3 másodperc alatt állt át “rúgjunk ki mindenkit” üzemmódba, idén pedig Mosley interceptionje után simán elhittük, hogy februárban vitrinbe kerül a Csodálatos Baltimore Ravens harmadik kupája. Pedig ugyanaz volt a felállás: az egész rájátszás egy hajszálon függött, az utolsó meccs utolsó percében egy playoffból már kiesett csapat utolsó próbálkozását kellett megállítani, amellyel mindkét félnek bizonyítana kellett rajongóiknak és a világnak, hogy nincs minden veszve. 2017-ben a “same play” eredményeként Marvin Lewis lett a szezon nyertese egy új, egyéves bérlettel, idén pedig a Cleveland mutatta meg a North-nak és a ligának is, hogy jövőre bizony számolni kell velük. A szerencse ezúttal mellénk állt, és bizarr módon legnagyobb riválisaink is átélhették saját pályájukon, milyen érzés egy perccel a szezon vége előtt kiesni a rájátszási harcból, és tehetetlenül, lógó orral hazakullogni.

Hosszú és rögös volt az út szeptembertől –sőt, áprilistól– múlt vasárnapig: leigazoltuk RG III-t, “draftoltunk” QB-edzőt, amikből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy ez magával vonzza majd a qb-draftot is; a hétkörös börzéről Ozzie mágiájával végül 12 játékost sikerült felcsipegetni; a szezon féltávjától egy draftolatlan rookie szántotta fel a gyepet, újonc irányítónkkal karöltve pedig új életet leheltek az évek óta stagnáló, gyenge teljesítményt mutató offense-be.

Attól függetlenül, hogy január közepén már múlt időben beszélünk a szerencséseknek még tartó 2018-as NFL-évadról, akadt bőven örömködésre okot adó fejlemény és történés. Ennyiben mindenképpen más ez a szezonzáró szummázás, mint pl. a tavalyi. Ugyan a múlt vasárnapi, pályán mutatott teljesítmény a lehető legrosszabbkor fordult át értékelhetetlenbe, talán nem túlzás azt állítani, hogy sokan pozitívan értékeljük az egész évben látottakat – és ez nem feltétlenül csak a négy éve első playoff kiharcolásának az eredménye.

Egy statisztikán alapuló sportot érzelmi alapon megítélni mindig kockázatos, hiszen visszás érzéseket válthat ki az erre kevésbé fogékony olvasókból, de Statmeister Maszival ellentétben és jobban szeretem a nagyképet egészében megvizsgálni, a médiafelhajtástól kezdve a GM munkáján keresztül az öltözői hangulatot is beleszámítva. A yardok, tackle-ök érdekes adatok, de pl. Lamar Jackson sem az elért passer ratingek energiáival töltötte fel a szurkolók lelkét és a stadiont sem. 🙂

Összeszedtem tehát a számomra kiemelkedő fontosságú eseményeket, játékosokat, playeket stb. A tavalyival ellentétben most a negatív előjelűekkel kezdem, hogy a végére –reményeim szerint– felfelé mozduljon mindneki hangulatgörbéje 🙂 Lesz bőven szemöldök ráncoló, fejrázást kiváltó vélemény, de ezúttal sem célom bármiféle mini-botrány elindítása.

Az Év Média-mellélövése

Joe Flacco egy goromba fráter, aki nemhogy nem segíti a frissen draftolt QB beilleszkedését, de pozícióját féltve egyenesen alávág, ahol csak tud. És különben is: az SMS-eire sem válaszol!”

Idén egy kicsit a saját rajongóbőrünkön is megtapasztalhattuk, milyen hatalmas mértékben tudja befolyásolni a média a szurkolói hangulatot és úgy általában a közvéleményt. Egy néhány órát megélt, totál hamis tweetből hetekig tartó, csinált botrány lett, melynek hullámai a mai napig rezonálnak, jónéhány fan érzéseit meghatározva. A kattvadász bulvár felkapta, eljutott a hazai blogokba, de még élőben, a tévében, remek szakembernek tartottak által is megemlítésre került.

Ma már tudjuk –legalábbis azok, akik nyitottak és tudni akarják–, hogy nemhogy nem volt valós a sztori, hanem egyenesen az ellenkezője az igazság.

Az Év Búcsúja

Ozzie Newsome a csapat 1996-os megalakulása óta döntéshozó szerepben tevékenykedik a Ravens irodáiban, 2002-től pedig –a ligában első afro-amerikaiként– general managerként teljesít szolgálatot. Február elején érkezett a sokkoló, de nem túl váratlan bejelentés: a Varázsló a szezon végén visszalép, a stafétát helyettese, a 2019-es draft idején 48 éves Eric DeCosta kapja majd meg. Newsome 1999-ben játékosként a Hall Of Fame-be került, és jelenleg legtiszteletreméltóbb GM-ként várományosa még egy hasonló elismerésnek.

Honorable mention: Joe Flacco (írunk majd róla a közeljövőben).

Az Év Legbutább Playe

Még 3 hete sincs, hogy CJ Mosley levadászta Baker Mayfield passzát, megmentve ezzel a szezonunkat és vélhetőleg egy-két edző állását is. Adódhat a kérdés: egy fumblikkal, büntetésekkel, összeomló fallal, “homály” dötésekkel tűzdelt szezonban mit keres az Év Playe címre is esélyes pro bowler-megmozdulás ebben a kategóriában? Nos, azért tettem ide, mert bár maga az INT csudáladosan gyönyörűen szépséges volt, utána felállni és megiramodni a labdával az egyik legsutább döntés, amit idén láttam. 1 perc van az órán, 4. down, semmi más “dolga” nincs a védelemnek, mint megállítani az ellent, megtartva a továbbjutást jelentő leheletnyi előnyt – egyszerűen ostobaság volt yardokért melózni, pláne, ha figyelembe veszem, hogy tavaly Mosley-nek sikerült befumbliznia az end zone-ba egy már megszerzett, biztos labdát (touchback). Biztos vagyok benne, hogy labdavesztés (és vereség) esetén teljesen másról folynának a 2019-es beszélgetéseink. Remélem, az örömködés közepette azért lábjegyzetben kapott érte valami ejnyebejnyét! 🙂

Az Év Félredraftolása

Ezért biztosan kapni fogok, de Hayden Hurstért letrade-elni a 16. helyről, miközben Derwin James még a táblán volt, nálam mindenképp az év draft-keserűsége. Persze nagy volt a nyomás Ozzie-n, újra kellett faragnia a lagymatag offense-t, mégis hiszem, hogy a Florida State safetyje még az amúgy Top3-as, elit védelmünk teljesítményét is jelentősen meghatározta, javította volna – nem csak idén, de az elkövetkező években is.

Az Év Gondolatébresztő Következtetése

Kb. minden évértékelőben le kell most már írni (sajnos), hogy mennyire nem tényezők nálunk az elkapók (WR). A draftoltak gyakorlatilag nem léteznek, a szabadügynök-igazolások pedig kritikán aluliak. Az egyedüli, mélységi veszélyt jelentő WR-ünket (Smokey Brown) a szezon harmada óta teljesen kivették az ellenfelek a játékból, a többiek neve mellett pedig az “emlékezetes teljesítmények” rubrikában biztosan nem az elkapások és yardok lesznek majd feltüntetve. Arról nem beszélve, hogy az elkapók (illetve a hiányuk) mennyire meghatározzák a QB-teljesítményt is. Már-már megreszkírozom, hogy irányítókarriereket tesz tönkre a töketlenkedés. Persze, tanítsuk meg Lamart dobni – de ugyanakkor megkérdem azt is: ugyan kinek? Mi lehet a gond? Ennyire rosszak a scoutok? Ennyire rossz a WR-edző (Bobby Engram)? Ennyire nem érdekel senkit ez a részleg a csapatnál? Vagy csak elhiszik, hogy elkapók nélkül is megy ez? Tényleg tanácstalan vagyok, valaki kommentben megírhatná, mi a szitu, mert baromi unalmas minden évben ugyanazokat a kérdéseket feltenni.

Az Év Csalódása

Ez a fejezet is közvetlen az előzőből ered: csalódva tapasztaltam, mennyire nem tényező egyik draftolt WR-ünk sem, de említhetném azt is, hogy Mark Andrews egy meccsen többet tesz hozzá a játékhoz, mint elsőkörösünk, Hayden Hurst egy egész szezon alatt (sérülés ide vagy oda). Jaleel Scott IR-en, ez oké, ez van. De szezon végén kiderült, hogy Jordan Lasley makkegészségesen ülte végig a 17 meccset az inaktívok listáján (healthy scratch), ami ismételten fejrázás és -vakarás nálam.

Honorable mention: megint rengeteg volt a zászló és büntetés

Az Év Formaromlása

A special teams az előző években sorra büszkeségünk (sokszor egyedüli) tárgya volt. Idén valami elromlott – nem horribilis vagy javíthatatlan a kialakult helyzet, de sajnálatomra 2018-at választotta minden szegmens a leggyengébb teljesítménye bemutatására. Koch átlag alatti puntokkal, a visszahordók elejtett lasztikkal (ez mondjuk nem teljesen új), a line a “megszokott”, évi 1-2-3 blokk hiányával, Tucker pedig élete első kihagyott extra pontjával. Remélem, nem egy tendencia nyitányának lehettünk idén szemtanúi.

Honorable mention: Alex Collins

Vannak azért bőven pozitívumok is. Tessék!

Az Év Főedzői Achievementje

Egy évközbeni (de még holtszezonbeli is) QB-váltás nagyjából mindenhol maga a nagybetűs Botrány, Skandallum az NFL-ben. Tápanyag a klikkvadász médiának, kényelmetlen nyilatkozatra kényszeríti a döntéshozókat, de még más csapatok játékosai is hangot adnak ilyenkor véleményüknek. Nálunk ez a váltás mindenféle botránytól, hisztériától tökéletesen mentesen zajlott le, amiért nagy pacsi illeti John Harbaugh HC-t és Joe Flacco quarterbacket!

Az Év Meglepetése / Roster Move-ja

Gus Bus Edwards. Ki más?! Jött, látott, győzött. Draftolatlan újonc, aki megjárta a waivert, a practice squadot, majd a semmiből előtörve gondoskodott a gyep cseréjéről jónéhány stadionban 🙂 Nagyon remélem, hogy nem jut Collins sorsára, bár tőle függetlenül egy remek játékintelligenciával megáldott power runnerre továbbra is nagy szükség van Baltimore-ban.

Az Év Comeback Játékosa

Brandon Carr idén rácáfolt mindenkire, és a tavalyi bénázások után remek pályán mutatott teljesítménnyel abszolválta a 2018-as évet. Ha nem lenne Marlon, simán nyakába aggatnék valami secondary-díjat. Karrierje során megszakítás nélkül 176-szor lépett pályára és volt kezdő, ez jelenleg rekord az NFL-ben védőjátékosok között. Es az a finom INT, mellyel megalapozta Philip Rivers következő 59 izzadságos percét? Nyamm nyamm.

Az Év Playe

Tony Jefferson strip fumble-je Pittsburghben. Ó, anyám, bármennyiszer újra tudom nézni! Sajnos a play eredményeként összejött TD-t később visszahívták, de ettől még gyönyörűséges volt a laszta megszerzése.

Honorable mention: Terrell Suggs összegereblyézett fumble-je (vs Oakland), amivel a nagy melák még az end zone-ba is beszaladt. Beauty for the ages!

Az Év Védőjátékosa

A csapat MVP címét idén Marlon Humphrey kapta meg, aki az ünneplést elutasítva szerénységéről is tanúbizonyságot tett, úgyhogy ezzel billent is a mérleg nálam, és a nem túl hosszú listámon első helyre tettem.

Honorable mentions: Michael Pierce, Matt Judon, Za’Darius Smith

Az Év Támadójátékosa

Gus Bus Edwards.

Az Év Mérkőzése

A vereség ellenére az Arrowheadben lejátszott 60 perc + hosszabbítás nálam a befutó, mert az volt az újrarajzolt offense-ünk első igazi idei megmérettetése, amiben sikerült derekasan mindenkinek helytállnia az NFL egyik legforróbb alakulata, a Chiefs ellen. Nem sokon múlt, hogy Lamar neve mellett kezdőként ne 7-0 szerepeljen.

Az Év Játékosa / MVP

Lamar Demeatrice Jackson Jr. De miért? Teljesítmény? Nem. Passer rating? Nem. QBR? Nem. Touchdownok? Nem. Hát akkor? Felbukkanásával és játékával ez a jó szívű kis taknyos olyan mértékű pozitív energiát töltött az egész csapatba (offense ÉS defense), a szurkolókba (mikor volt utoljára teltház B-more-ban?) és a csapatot követő médiába is, amire hosszú évek óta nem volt példa. Végre egy lapon emlegettek minket a legnagyobbakkal, a playoff körül minden értelmes híradásban a csapathoz méltó kontextusban szerepeltünk, és bár nekünk mindig is jól állt az underdog szerep, jó volt kicsit lubickolni a felhajtásban. Nekem sem volt egyszerű ezt a döntést meghoznom, távolról sem nevezném kedvencemnek, továbbra is a jövő egyik legnagyobb kérdésének tartom, hogy fenntartható-e a játékstílusa és annak eredményessége, illetve, hogy képes lesz-e a megfelelő szintre felfejlődni, de mindezektől függetlenül a 2018-as évben beszippantott élményeimet már nem fogom tudni kitörölni magamból. Nélküle teljesen más jellegű –és talán előjelű– impulzusokkal gazdagodtunk volna mindannyian.

A következő (de talán most már mondhatjuk, hogy idei) év legnagyobb kihívása, hogy képesek leszünk-e megtartani az elit védelmi formát, illetve, hogy hogyan fejlődik tovább az offense Lamarral, Martyval és a többiekkel (nagyon úgy fest, hogy nem lesz OC-csere, de még egy Harbaugh-trade lehetősége is ott lóg a levegőben!) Rengeteg a távozásra esélyes szabadügynök, homály egyelőre, hogy kikből fog állni a 2019-es Ravens. Idén simán elhittem, hogy 2012 után ismét egy SB-re esélyes Team Of Destiny-vel van dolgom, de sajnos Eric Weddle gyűrű nélkül utazik vissza californiai otthonába, és a liga szerkezete (draftok, igazolások) miatt egyáltalán nem garantált, hogy a következő évadokban is hasonlóan jók vagy még jobbak leszünk.

Ennyi lett volna ez a rövidke gondolatcsomag, remélem, legalább annyira könnyű volt elolvasni, mint amennyire könnyen nyertünk a Browns ellen és jutottunk be a playoffba 🙂