Évértékelő #2

Természetesen részemről sem maradhat el az évértékelő móka, mely eddig csupán a jelenlegi sűrű időszak miatt csúszott ez idáig. Ismét túl vagyunk egy esztendőn, a mezei szerkesztő már figyeli a szabadügynök piacot, illetve ha olyan prospect mániás, mint jómagam, akkor már a szakértői mock draftokat is forgatja szabadidejében. Sajnos már nem vagyunk érdekeltek a januári mulatság hátralévő részében, de úgy gondolom, mindenképp eredményes évet zárt a csapat és az egész stáb. 

10-6, a szezon előtt röhögve írtuk volna alá ezt a mérleget, mely nagyjából wild card helyet ért volna az előzetes esélylatolgatások alapján. Ám az AFC North megváltozott erőviszonyainak köszönhetően csoportgyőzelmet jelentett ez a mutató, melynek nagyon tudtunk örülni az elmúlt évek viszonylagos sikertelenségei miatt. Úgy gondolom ez egy olyan alap W-L arány, amit minimum tartanunk kéne a következő években is, ha lehet 1-2 meccset javítani rajta, hiszen egyáltalán nem lenne irreális elvárás ez, szeretett hollóink gárdájától. Az irány megvan, sőt most már a veterán-ifjú arány is egyre kedvezőbben alakul csapaton belül, így a 2020-as évekre jó döntések mellett, felelős vezetéssel masszív PO team válhat a Ravensből!

Nézzünk párat az év momentumai közül a teljesség igénye nélkül:

Az év döntése

Nehéz volt a választás, hiszen hála égnek Perriman szűre is ki lett téve, a drafton történtek igen jó húzások és mozgolódások, de mégis nálam Don Martindale védőkoordinátorrá való kinevezése vitte a pálmát. Hihetetlen jó rendszerben, szinte a maximumot hozta ki minden értékes fiatal védőnkből ez a csóka, bele se merek gondolni, mit művelhet az idei draftról majdan érkező üdvöskékkel.

Az év szappanopera sztárja

Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoznék ezzel, mert bizony ez az illető nem más, mint Lamar Jackson. Flacco kiesése után már ráirányult a rivaldafény, majd miután masszívan kezdő QB lett, hihetetlen mértékben szaporodtak meg az őt bíráló/dicsérő cikkek, írások, publikációk, a hazai és az amerikai szaksajtóban egyaránt. A Ravens téren teljesen érdektelen szurkolókat is megmozgatta az ő ténykedése, állandó témává vált személye és játéka a fanok közbeszédében is. Ezt szerintem jól viselte, ezen a téren is megmutatta, hogy hatalmas potenciál lehet benne és az egyik legjobb fiatal titán válhat belőle a ligában.

Az év vesztese

4 meccses eltiltással kezdi az évet, mert terrorizálja az asszonyt, majd a maradék 12 meccsen nagyjából másfél mérkőzésnyi időintervallumban mutat értékelhető játékot, ezt leszámítva az egész éve az alibi szintet is alig üti meg. Na ki lehet ő? Bizony, bizony, ő a nagyérdemű Jimmy Smith úr. Reménykedjünk a legjobbakban, hiszen ennél már tényleg nem nagyon lehet rosszabb, már ha nem tekintünk kontraktusának számaira az idei esztendőt vizsgálva.

Az év pickje(i)

Itt picit csalok, mert két játékos is befutott szerencsére ebbe a kategóriába. Draftértéket tekintve mind Mark Andrews, mind Orlando Brown jr. kihúzása igen jó döntésnek bizonyult. Hiszen mindketten a harmadik körben érkeztek, és stabil kezdő vált belőlük. Andrews egyelőre bebizonyította h jobb fit a csapat számára, mint első körös kollégája, az ifjú Orlando pedig rácáfolt a pocsék combine teljesítmény utáni bírálatokra/kritikákra. Csak így tovább srácok!

Az év sokat összehaknizó üdvöskéje

Megszokhattuk már, hogy minden szezonban akad egy lejáró játékos, aki a maximumot préseli ki szerződése utolsó évéből, hogy ez által zsíros ajánlatokra tegyen szert a következő esztendőben. Ő most nem volt más, mint Za’Darius Smith. Talán annyival szerencsésebb helyzetben leszünk 2019-ben, hogy a rengeteg tehetséges OLB prospect picikét bedönti a passzsiettető piacot, és meg tudjuk tartani nem infantilis összeg ellenében is. Talán nem járunk úgy vele, mint tavaly Jensen bácsival.

Az év meccse

Lamar kezdővé avanzsálása után nem nagyon volt unalmas derbi számunkra, ám a hatalmas taktikai győzelem miatt én a Chargers elleni idegenbeli találkozót hoznám ide. Mindenki leírta a hollókat, mégis simán elhozták a W-t a nyugati partról.

Az év WTF alakítása

Ez kétségtelenül a Panthers elleni zakó volt számomra, ez az összecsapás tökéletesen szemléltette a Flacco éra 2012 utáni részét. Itt minket gyepáltak el a pályán és a pályán kívül is, méghozzá nem is kicsit, egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot.

Az év szürke eminenciása

Itt is felteszem a találós kérdést: nem kezd egy meccsen sem, sőt a meccsek döntő többségében inaktív, mégis mindig látni a tüzet az arcán, a segítőkészséget a testbeszédén. Rengeteg szurkoló nagyon kedveli, idén meg kellene hosszabbítani, de szerintem nagyon sokan örülnének, ha ez így történne. Ki lehet ő? RGIII talán? Talált süllyedt! 2019 során is betölthetné Lamar mentorának szerepét, mivel játékstílusok némileg hasonló, szerintem tudta segíteni az addigra másodéves irányítónak. Na meg persze sérülés esetén sem kellene fognunk a fejünket a meccsnézések közben, hogy már megint ki ez az ütődött (Ryan Mallett miatt megtörtént események alapján).

Az év felfedezettje

Ha a játékosokat nézzük kétségtelenül Gus Edwards viszi ezt a címet, de én mégis a magyar Ravens flocknak adományozom ezt az elismerést. A szezon felétől nagyjából részvételi rekordok dőltek meg minden héten a meccs alatti discord dühöngő felületen, jöttek az észrevételek, a tippek, a csoportban az érdekes, vicces témák. Egy itthon nem túl népszerű csapat szerelmeseiként minket nagy örömmel tölt el, hogy meg tudunk mozgatni titeket, valamint, hogy egyre többen vagytok aktívak. Csak így tovább emberek!

Úgy gondolom, 2019 is eléggé izgalom dús, mozgalmas év lesz a Ravens számára. Csak remélni tudom, hogy a javuló tendencia, és az okos építkezés továbbra is lendületesen fog folytatódni, és sok örömet fog nekünk okozni az újévben is szeretett hollóink gárdája. Go Ravens!

-Maszi-