Lesz pénz lóvéra? – A 2019-es Salary Cap

Eric DeCosta Salary Cap
Eric DeCosta Salary Cap

Hogy állunk 2019-ben elkölthető pénzekkel? Lesz-e, marad-e dollár nagy nevű szabadügynököket leigazolni? Hány kulcsfontosságú játékost kell majd elengednünk márciusban? Fogunk-e tudni free agencyből erősíteni azokon a posztokon, ahol a legnagyobb szükség lenne rá? Ezekre a kérdésekre keresem a választ az alábbiakban.

Salary cap: a magyar nyelvben egy félrefordítás eredményeképp fizetési sapka néven meghonosodott szabály, mely a csapatok játékosfizetésre évente elkölthető maximális pénzét definiálja. A éves capbe beletartozik az aktív, rosteren levő játékosok, a sérültek (IR és PUP), az eltiltottak, de még a practice squadban ténykedők fizetése is, illetve az előző években kivágottak után maradó dead money (az edzőké, illetve egyéb munkatárs, managerek stb. fizuja viszont nem). A teljes összeg –többek közt az infláció és a liga reklámbevételeinek függvényében– évente 5-10%-kal nő, a pontos idei számot néhány héten belül közli az NFL, becsült összege 187-191 millió dollár közé tehető csapatonként. A számoláshoz a két összeg átlagát, 189 milliót veszem alapul

A Ravensben a március 13-án induló NFL-év kezdetén 55 játékosnak lesz aktív szerződése, ők azok, akik közül a legjobban kereső 51 fizetését be kell szorítani a sapka alá este 10 óráig. Ez az összeg 172 571 442 dollár, ami annyit jelent, hogy a ligaév kezdetén a csapatnak nagyjából 16,43 szabadon felhasználható milliója marad a sapiban. Ehhez a pénzhez hozzájön még a 2018-ban fel nem használt zsozsó, ami 4 504 955 dollár – e két tétel tehát együtt 20,9 millió dollárt tesz ki, melyet tovább csökkentenek a kollektív szerződés által garantált, elsősorban 4. évüket töltő, jól teljesítő újoncoknak adott bónuszok (összesen 4,5-5 millió körüli szám). Ebből az összegből kell(ene) megvalósítani az idei, vélhetőleg nagyszabású terveket, fizetni a free agenteket (UFA, RFA, ERFA), a draftoltakat stb.

Az 51-es szabály: a holtszezonban a rosterek 90 főre duzzadnak fel, hogy az alapszakasz előtt legyen miből 53-fősre fogyasztani a keretet. Az NFL-év kezdetén szükséges pénzügyi manőverekhez a liga (és a kollektív szerződés) lehetőséget teremtett némi mozgástérre azzal, hogy csak a legjobban kereső 51 játékos fizetésének, a bónuszoknak és a dead moneynak kell az aktuális sapka alá beférnie. Ez a szabály az augusztus végi roster cutnál már nem érvényes, akkor minden fizetésnek be kell férnie az adott évi salary capbe

Bár kétségtelen, hogy a tavalyihoz képest jelentősen nőtt az anyagi mozgástér, a felhasználható 16 millió körüli összeg még mindig nem tűnik túlságosan nagynak, ezért DeCostának elég komoly döntésekkel kell szembenéznie az elkövetkező hetekben. Ez az az időszak, melyben az átlagfan örülhet egy-egy nagyobb igazolás következtében, és szomorkodhat közönségkedvencek távozása után.

Az RFA és ERFA szabadügynökök leigazolása természetesen tovább csökkenti majd a rendelkezésre álló lóvét. Restricted Free Agentek idén: Patrick Onwuasor (LB), Michael Pierce (DT) (ők ketten /garantáltan/ nálunk folytatják), Alex Collins (RB) és Stanley Jean-Baptiste (CB), akik tavalyi teljesítménye nem ad túl sok bizakodásra okot. Exclusive Rights szabadügynökeinket nagyon olcsón, különösebb kockázat nélkül maradásra lehet bírni, nekik a ligában eltöltött évek függvényében 495-645 ezer dollár körüli összeget garantál a kollektív szerződés (ERFA-k: Gus Edwards RB, Jermaine Eluemunor OT, Matt Skura C, Quincy Adeboyejo WR, De’Lance Turner RB és Steven Moore OT).

A fentiek leigazolásával ill. a szükséges szélnek eresztésekkel együtt a cap number máris lecsökkent 9,4 millióra – azaz ennyi marad ténylegesen arra, hogy megkezdődjenek az unrestricted free agent igazolásokhoz szükséges roster-manőverek. (Ez a szám a salary cap szempontjából egy pesszimista becslés, de amennyiben egyetlen RFA-t és ERFA-t sem igazolunk le, akkor sem nő a felhasználható összeg jelentősen).

Az igazolásokhoz szükséges pénz előteremtésére egy GM-nek az alábbi lehetőségei adódnak:

  • Aktív, élő szerződések átalakítása (restructure). Ahhoz, hogy ez a játékos számára is vonzó megoldás legyen, garantálni kell, hogy az idei cap space lehetőségeinek javítása érdekében a későbbiekben több pénz üsse a markát a delikvensnek. Rendkívül kockázatos lépés, az elmúlt években-évtizedben számtalanszor hozott a Ravens rossz, a capet évekre gúzsba kötő döntést (pl. Flacco, Tony Jefferson, Brandon Williams)
  • Szerződéshosszabbítás (extension). Magas alapfizetésű játékosoknál használják, a célja az aktuális évi cap könnyítése az által, hogy a fizu jelentős részét különféle bónuszokká alakítják, melyeket a későbbiekben “könnyebb” elkönyvelni. A meghosszabbított szerződés gyakran fizetésemeléssel is jár hosszú távon.
  • Szerződésbontás (cut, release). Az engedményekre nem hajlandó vagy “szükségtelenné” váló játékosok szerződését fel is lehet mondani, ebben az esetben a csapatra nézve csak a szerződésben garantált összegek kifizetése kötelező. Természetesen ezek az összegek nagysága a szerződések egyedi szövegezésétől függ, de legtöbbször aláírási ill. egyéb bónuszok formájában garantálják a játékos számára a pénzt. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a játékosok is, akik úgy döntenek, eleget rombolták már a testüket, és inkább nyugdíjba vonulnak.

A különféle (legtöbbször aláírási, azaz signing) bónuszok valójában lehetőséget teremtenek a franchise-oknak némi salary cap manőverre. Az egy összegben kifizetett bónuszokat a csapatok 5 évre “széthúzhatják”, könnyítve ezzel az adott évek capjét. Joe Flacco 2016-os extensionje pl. egy 40 millió dolláros aláírási bónusszal járt, amit a QB abban a pillanatban meg is kapott, ám az imént említett rugalmas szabályok miatt ötször 8 milliós tételben került elkönyvelésre (2016-2020), melyből a visszamaradó két részlet egy június 1. előtti cut esetén 16 millió dollárral terheli az idei fizetési sapkát (dead money). Mivel ez a pénz már ki lett fizetve, akkor is el kell könyvelni, ha Flaccót esetleg egy másik csapat trade keretében magához édesgetné.

Mivel az első két kategóriába (extension, restructure) kevés az esély, hogy valaki belekerüljön (az idei év végén lejáró szerződésű Justin Tucker talán kivétel), nézzük meg, kiknek az elküldésével lehet jelentős pénzt felszabadítani. A fenti táblázatból jól látszik, melyik játékos kivágásával mennyit lehet spórolni (“savings”) az idei sapkában, legyen az június 1. előtti vagy utáni cut.

Joe Flacco (QB)

Szerződése 2021 végéig szól, idei alapfizetése 18,5 millió, bónusza további 8 millió, teljes cap hitje 26,5 millió dollár. Lamar Jackson kezdővé való kinevezése óta nem különösebb titok, hogy a SuperBowl XLVII MVP-től a csapat idén megválik. A kérdés már csak az, hogy ezt a ligaév kezdetén teszi-e meg (spórolás: 10,5m) vagy június 1. után (spórolás: 18,5m). Mivel a 26 és fél millió elég nagy szám, nem szükséges különösebb jóstehetség hozzá, hogy megtippeljük, a március 13-n érvénybe lépő salary capbe nem fog beleférni a fizetése, ezért hamar szélnek lesz eresztve. Backupnak drága, elfogadható fizetéscsökkentésbe pedig biztosan nem menne bele. Egy esetleges trade-nek a sapka szempontjából semmilyen jelentősége nincs, a Joe szerződése után maradó 16 millió dollár dead money továbbra is a Ravens költségvetését terheli.

Jimmy Smith (CB)

Szerződése 2019 végéig szól, idei cap hitje 16,175m, elküldésével megspórolható összeg 9,5 millió dollár. Smith az idei évben felemás teljesítmény nyújtott, elitségéből csak keveset láttatott, az év elején pedig egy eltiltás is rontotta a szánk ízét. Sérülésre is hajlamos, ráadásul rengeteget lehet megtakarítani az elküldésével, ezért ő –bár nagyon kedvelem– a “kivágásra nagyon esélyesek” táborát gyarapítja nálam. Helyettesítő: Anthony Averett.

Eric Weddle (S)

Szerződése 2020 végén jár le, az idei capből 9,25 milliót foglal, elküldésével 7,5 milliót lehet spórolni. Vezéregyéniség a védelemben, ám magas fizetése miatt esélyes, hogy ő sem lilában játszik majd idéntől. Korából és némileg fakuló teljesítményéből adódóan talán belemegy egy fizucsökkentésbe, de továbbra is kérdés, hogy DeCostának mennyit ér az NFL Legjobb Szakálla díj birtokosa. Helyettesíteni tudja: igazi free safetynk nincs néhány éve, ezért FA-igazolás és draft is szóba jöhet, de Chuck Clarkra és a tavaly draftolt DeShon Elliottra is nagy felelősség hárul majd idén.

Marshal Yanda (G)

2019 végéig érvényes szerződés, 10,125m cap hit, 7m spórolás egy kivágással. Ugyan a támadófal 2018-ban Top10-ben végzett, az év végi szerencsétlenkedést látva kijelenthetjük, hogy a line belső része bizony upgrade-re szorul. Számtalan Pro Bowl és All Pro-nevezést begyűjtő guardunkat elküldeni a fal ilyen állapotában elég nagy felelőtlenség lenne, de a viszonylag nagy, megspórolható dollárköteg miatt mégsincs az ötlet 100%-ban elvetve. Év végén esélyes nála a bokafásli szögre akasztása (nyugdíjba vonulás), úgyhogy véleményem szerint idén még marad Holló. Komolyan vehető helyettese nincs, draft és FA marad, lényeges minőségromlással ezen a poszton.

Willie Snead (WR)

2019 végéig érvényes szerződés, 7,2 milliós cap hit, 6,2 millió spórolás. Messze a legjobban teljesítő elkapónk volt tavaly, Lamarnak 2019-ben is jó rövidtávú célpontja lehet, ám a viszonylag sok megspórolható dollár miatt elküldése mégis gondolkodásra adhat okot. A helyettesítésre alkalmas elkapókat inkább nem sorolom fel, szeretném ugyanis a maradék sorokat is jó kedvvel megírni.

Brandon Carr (CB)

2020, 7m, 5m. 2018-ban kiváló teljesítménnyel visszakukkantott a nagyok közé, kérdés már csak az marad, bírja-e a tempót idén is. 5 milliót lehet az elküldésével spórolni, ám egy június 1. után cuttal már 6 millió a megmaradó összeg (1-1 millió dead money idén és jövőre), úgyhogy ő tipikusan az a játékos, aki az augusztus végi roster cut egyik áldozata lehet majd. Marlon Humphrey évről-évre jobb teljesítménnyel már az elit szintet ostromolja, így azt gondolhatnánk, a cseréje meg van oldva, ám a mélység ezen a poszton kiemelkedően fontos, tehát a cornert elküldés esetén pótolni kell.

Michael Crabtree (WR)

2020, 9,3m, 5m. Az idei Bélgáz-díjas elkapó top3-ba került az elejetett labdák arányának tekintetében, és ha ehhez hozzáveszem, milyen sokat lehet elküldésével spórolni, kb. kitalálható, hogy Flacco után a legesélyesebb a cutra jelenleg. Ám mivel júni 1. után már 7 milliót lehet vele spórolni (mindössze 2,3m dead moneyval idén és jövőre), elképzelhető, hogy ő is csak az alapszakasz előtti roster-gyalu áldozata lesz.

Tony Jefferson (S)

2020-ig szerződés, 12,66m cap hit, 3,34m spórolás. Safety fronton is vékonyodunk, amennyiben Weddle-t elküldi a csapat, ezért nem valószínű, hogy TJefftől megválunk, de egy last minute igazolásnál esetleg jól jöhet a megspórolható 3 millió dollár. A cut ellen szól, hogy az utána benyelendő dead money idén nagyon magas (9,32m). Helyettesítő: draft vagy FA, esetleg valamelyik elfekvő safetynk.

Sam Koch (P)

2020-ig érvényes szerződéssel idén 3,95 millióval terheli a capet, viszont csak 800 ezer dollár az utána keletkező dead money elküldése esetén, tehát nettó 3,15 milliót meg lehet spórolni. Ha hozzáveszem Kaare Vedvik impresszív offseason statisztikáit, akkor mindjárt nem is tűnne olyan elvetemült húzásnak, ha megválnánk idén az öreg puntertől.
(Brandon Williams szerződése átalakításának “hála” olyan gödörbe került vele kapcsolatban a csapat, ahonnan csak évek múlva lehet kimászni, ezért róla most nem ejtek szót, spórolni elküldésével gyakorlatilag nem lehet)

Összegzés

Flacco, Jimmy Smith és Crabtree elküldésével 24,6 millió dollár felszabadítható, ha hozzáadom még Weddle-t, Koch-ot és Sneadet, már majdnem 41 és fél millió extra zöldhasú áll rendelkezésre a tavaszi igazolásokhoz (cakkpakk ez úgy 51m). Ebből már van lehetőség Mosley és Za’Darius fizujára, Suggs nyugdíj előtti partyjára, backup qb-re és természetesen az új free agentek leigazolására is. Persze idén is elkerülhetetlen lesz majd néhány húsba vágó döntés meghozatala (és rengeteg fog a szezonban múlni a tavalyi és a 2019-es újoncokon is), de a változás nem feltétlenül jelent minden esetben rosszat.

Egyes csapatoknak rengeteg elkölthető pénzük van (pl. Colts, Browns), így ők biztosan túl fognak majd minket sok esetben licitálni. Mint az elején említettem, mi messze nem állunk jól idén sem cappel, viszont most néhány okos húzással elég sok pénz felszabadítható, így DeCosta a drafttal együtt egy izgalmas szezont hozhat papíron össze.

Nincs már sok a ligaév kezdetéig (egy rövid, 28 napos hónap), hamarosan meglátjuk, mihez kezd új GM-ünk a helyzettel.

Disclaimer: az NFL Salary Cap egy rendkívül bonyolult rendszer, teljesen át csak a generál managerek és azok látják, akiknek ez a munkájuk. A játékosszövetség és -szakszervezet, a csapattulajok és a liga által tető alá hozott és megfogalmazott, az utolsó betűig kötelező érvényű szisztéma részleteibe –konkrét szerződésekre rálátás hiányában– képtelenség földi halandónak belelátni és -menni, ezért én is egy szakértő, Brian McFarland (@ravenssalarycap) elemezésére támaszkodva írtam meg e sorokat. Minden fent szereplő, idei salary capet érintő szám egy becslés, a tényleges összegek egy későbbi időpontban lesznek nyilvánosak.

Érdekes lehet még...