Raven Profil: Steve Bisciotti

Steve Bisciotti, Baltimore Ravens
Steve Bisciotti, Baltimore Ravens

A következő portré szeretett csapatunk tulajdonosát, Steve Bisciottit mutatja be.

Képtalálat a következőre: „severna park maryland”

A kis Steve 1960-ban Philadelphiában látta meg a napvilágot, egy középosztálybeli olasz-amerikai család harmadik gyermekeként (egy nővére, Cathy és egy bátyja, Michael van). Egy éves korában az édesapja, Bernard értékesítési vezetőként Baltimore-ban kapott munkát és a család a Baltimore-tól 27 kilométerre fekvő Severna Parkba költözött. A kisvároshoz sok ismert ember köthető: a helyi tengerészeti előkészítő iskolába egy sor később admirálisi rangig jutó katona mellett többek között Robert Duvall (A Keresztapa) is az iskola padját koptatta.

Steve 8 évesen elvesztette édesapját; Bernard fiatalon, 35 éves korában leukémiában hunyt el. Édesanyja, Patricia egyedül nevelte tovább a három gyereket, amiben a gyerekek nagyapja, a már nyugalmazott, de korábban a Ford Motorsnál területi képviselőként dolgozó, C. Gordon Johnston is támogatta anyagilag.

Édesapja korai halála után Steve megfogadta, hogy 35 éves korára annyi pénzt fog keresni, hogyha vele bármi történne, a családja jövője biztosított legyen. A munka soha nem volt idegen a számára, kamaszkora elejétől tulajdonképpen mindenbe belekóstolt: ház körüli munkákat vállal, bébiszitterkedik és Baltimore környéki kikötői építkezéseken is dolgozik.

A katonai előkészítőből csak két évet végez el, ezután egy másik gimnáziumba jelentkezik át. Végzős évében beválogatják az iskola focicsapatába, de saját elmondása szerint „soha nem voltam egy (menő) gimis sportoló, viszont gyerekkoromban állandóan fociztam, kosaraztam és baseballoztam.”

1982-ben a marylandi Salisbury Állami Egyetemen bölcsészdiplomát szerez. Az egyetem elvégzése után egy munkaerő-kölcsönző cégnél helyezkedik el, de pár hónap után elbocsátják. (Mint később kiderült ez volt az első és egyben utolsó munkahelye, ahol alkalmazottként dolgozott.) Az eddig félretett 4500 dollárjával unokatestvérével karöltve 23 évesen megalapítják Aerotek nevű cégüket, amely kezdetben az űrkutatási és technológiai szektorban működik. A vállalkozásban eleinte csak ők ketten dolgoztak és összesen két állandó ügyfelük volt, de szívós munkával már a kezdetektől sikeresek voltak és dinamikusan fejlődtek. Egy pár évvel később már egy egész cégcsoportot, az Allegis Groupot irányítják, amely hamarosan a világ legnagyobb magántulajdonú munkaerő-kölcsönző cégévé vált.

Az előzmények

„Azt hittem Art (Art Modell – a Ravens korábbi tulajdonosa) a költözés után sínen volt. Angelos megvette az Orioles-t ’93-ban és Modell jött ’96-ban. Nem igazán láttam esélyt arra, hogy valaha is legyen egy csapatom a városomban.”

Mivel Baltimore nem kecsegtetett sok eséllyel, 1998-ban felmerült Bisciottiban a Minnesota Vikings megvásárlásának a lehetősége, de a tranzakció végül nem valósult meg, mivel Bisciotti családja nem hajlandó a Középnyugatra költözni és saját bevallása szerint őt sem tette volna boldoggá egy olyan csapat birtoklása, amelyhez nincs kötődése. Ez idő tájt hozták szóba a Florida (ma már Miami) Marlins baseball csapatával is, de hasonló okok miatt az a tranzakció is meghiúsult.

Végül Modell romló pénzügyi helyzete meghozta számára az annyira áhított lehetőséget. „Amikor Moag (John Moag – Modell ügyvédje) megjelent, hogy elővezesse a Ravens ajánlatát egyszerűen sokkot kaptam.”

Üzleti körökben köztudott volt, hogy Modellnek már Cleveland-ben likviditási gondjai voltak és ezek nem csökkentek a Baltimore-ba költözés után sem. 1999-re az NFL és Modell intézményi hitelezői követelték, hogy adja el a csapatot egy tőkeerős befektetőnek.

A belépő – Kisebbségi tulajdonos

Art of The Deal: Bisciotti Buys Ravens

2000. március 27-én az NFL csapattulajdonosok jóváhagyták Bisciotti 49 százalékos részesedésszerzését a Baltimore Ravens csapatában. A megállapodás tartalmazott egy opciót, mellyel Bisciotti a fennmaradó 51%-ot is megvásárolhatja Modelltől 2004-ben további 325 millió dollárért.

Mint később kiderült ez a tőkeinjekció sokat segített a csapaton: ennek révén tudta a franchise azokat a csapat gerincét jelentő szabadügynököket megtartani vagy leszerződtetni, akiknek köszönhetően a szezon végén a Ravens első ízben nyeri meg a Superbowlt.

Ezt az átmeneti időszakot Bisciotti két dologra használta fel: hogy megízlelje a tulajdonosi lét érzését és minél többet tanuljon.

“Nem voltam benne biztos, hogy szeretni fogom ezt. Csak egy opcióm volt a maradék 51 százalékra, szóval mi lehet a legrosszabb? Írok egy csekket, enyém a 49 százalék és a csapat is értékeli (…) Négy évem volt, hogy eldöntsem, ez nekem való-e.”

Elmondása szerint a kezdetekkor még nem volt benne biztos, hogy fel akarja vállalni a tulajdonosi léttel járó nyilvánosságot, mivel az üzleti életben nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy minél kevesebben ismerjék meg a nevét („Gazdagnak lenni jó. Híresnek lenni nem.”) „A legnagyobb döntés az volt, hogy eldöntsem akarok-e ismert ember lenni. Ismeretlenként csodálatos életem volt. Én szeretnék a legkevésbé ismert NFL tulajdonos lenni.”

Újdonsült kisebbségi tulajdonosként a tulajdonosi összejöveteleken még „megfigyelőként” van jelen és olyan rutinos vezetőkkel ismerkedik meg, akik példával szolgálhatnak előtte, mert sikeresen vezették a saját csapatukat a pályán és azon kívül is. Összebarátkozott a Cowboys-tulaj Jerry Jones-szal és sokszor folytatott eszmecserét a vele hasonló vezetői nézeteket valló Steelers-főnökkel, Dan Rooney-val és a Patriots-ot birtokló Robert Krafttal.

Ebből az időszakból, a 2002-es drafthoz köthető egy beszédes történet, amikor is a Ravens a 24. helyen választhatott. Még elérhető volt a floridai cornerback Lito Sheppard és egy safety, bizonyos Ed Reed. Reed és Sheppard ugyanazt a besorolást kapta a front office-tól, de Reed egy pozícióval Sheppard fölé lett sorolva. Akkoriban (is) a CB-t értékesebb posztnak tartották a safety-nél, ezért Bisciotti megkérdezte Ozziet (Ozzie Newsome – a Ravens legendás ex-GM-je) , hogy ha mindkettőjük ugyanazt az osztályzatot kapta, akkor miért Reedet választotta? Erre Ozzie csak annyit felelt: „mert hiszek a (draft)táblámban”. Reedet választottuk, aki az NFL történetének egyik legnagyobb védőjátékosa lett és éppen idén fogja megkapni az aranyzakóját Canton-ban.

Teljes részesedés

2004. április 9-én az NFL jóváhagyta Bisciotti lehívott opcióját a maradék 51 százalékra, ezzel pedig Bisciotti a klub egyedüli tulajdonosa lett. Nagyvonalúságát mutatja, hogy a hivatalos átadást szándékosan elhúzta, hogy Modell még részt vehessen az utolsó tulajdonosi találkozóján mint Ravens főnök.

https://1aw8mpqqs0c2xh37dnhue7w3-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2017/01/Screen-Shot-2017-01-10-at-3.40.08-PM-500x279.png

Bisciotti egyik legfontosabb projektje rögtön regnálása elejére esett, amikor 2004 októberében megnyitott a Kastély, a csapat edzőközpontja Owings Millsben.

C:\Users\HUZZ00M1\Desktop\Privat\Cikk\art painting.jpg

Ez akkoriban (és ma is) az egyik legmodernebb és legsokoldalúbb komplexum volt a ligában. A központban többek között egy fedett és egy szabadtéri pálya is a játékosok rendelkezésére állt. Bisciotti itt sem feledkezett meg Modellről: hálája jeléül az épület lobbijában a kandalló fölött egy hatalmas festmény lóg Art portréjával.

Szerette volna megőrizni a folytonosságot, a stabilitásra törekedett, ezért a vezetőségben nem hajtott végre jelentős változásokat. Tisztában volt vele, hogy a szakmai kérdésekbe nem szabad beleszólnia, erre ott volt Ozzie és DeCosta (Eric De Costa – a Ravens jelenlegi GM-je) akikkel elégedett volt.

A vezetőségben nem akart alá-fölérendeltségi viszonyt, arra bátorította a menedzsmentet, hogy együtt gondolkodjanak és alakítsanak ki egymással baráti, partneri viszonyt. Az egyik kulcsposzton azonban mégis változtatott, kinevezte a franchise elnökének Richard „Dick” Cass-t.

Cass régi motoros volt a szakmában, akit Bisciotti már korábban kinézett magának. Cass végzettsége szerint ügyvéd volt, az NFL-be Jerry Joneson keresztül került, 1989-ben neki adott jogi tanácsot, amikor Jones megvette a Cowboyst, de ő asszisztált a Redskins Washingtonba költözésekor és végül Bisciotti kisebbségi tulajdonszerzésénél is.

Cass bennfentes volt a ligában, nagyon szerteágazó kapcsolatrendszere volt a liga menedzsmentjével, a csapatokkal és a játékosokkal. Amikor az NFL akkori komisszárja, Paul Tagliabue lemondott posztjáról, az ő neve is felmerült mint lehetséges utód, de gyorsan elhallgattatta a pletykákat azzal, hogy elfogadta Bisciotti ajánlatát.

Bisciotti és Cass annyira hasonlóan gondolkodtak a franchise működéséről, hogy Bisciotti a csapattulajdonosok megbeszéléseire is Cass-t küldte saját maga helyett. Ez akkoriban példa nélküli volt, mivel ezekre a találkozókra minden csapat csak egy személyt delegálhatott és ez hagyományosan a (többségi) tulajdonos volt.  Bisciotti elmondása szerint azt az embert akarta bent tudni a tárgyalásokon, aki a leghatékonyabban tudja képviselni a csapat érdekeit (Goodell érkezésével változtattak, most már minden csapat két főt delegálhat ezekre a meetingekre).

Billick el, Harbaugh be

A 2007-es szezont egy csalódást keltő 5-11-el zártuk, ami megérlelte Bisciottiban az elhatározást egy edzőváltásra.

„Úgy éreztem, hogy eljött az idő a változtatásra. A csapatban éreztem az erőt, hogy újra eljusson a Super Bowlba és úgy gondoltam, hogy a következő öt évben sikeresebbek lehetünk egy új edzővel. Ez egy ösztönös döntés volt. Nekem egy feladatom van: olyan vezetőt találjak, akivel a legsikeresebbek lehetünk. Mostanában többet vesztettünk, mint nyertünk.”

Bisciotti összerakott egy casting csapatot, amelyben helyett kapott többek között Ozzie és DeCosta is. Az első számú kiszemelt a Cowboys akkori offensive coordinatora, Jason Garrett volt.

„Miután Brian-nel – akivel Super Bowlt nyertünk – elváltak útjaink, úgy éreztem, hogy azzal tudnék nagy hatással lenni Baltimore-ra (a szurkolókra), ha elhozom a legfelkapottabb koordinátort. Szóval mielőtt még találkoztam volna vele, tudtam, hogy Jason Garett az emberem. Ha megszerzem a legkapósabb embert, az egy győzelem lett volna Baltimore szemében.”

Az interjú első köre után tárgyalásokat kezdtünk Garrett-tel, aki ezzel párhuzamosan az Atlanta Falcons főedzői posztjára is interjúzott. Egyszer csak az addig sikeresnek tűnő tárgyalások megrekedtek, mert meglebegtették, hogy Garrett és felesége nem feltétlenül hagynák el Dallast. Amikor Bisciotti tudomást szerzett Garrett húzódozásáról, felszólította Ozzie-t, hogy szakítsa meg a tárgyalást Garrettékkel és vonja vissza az ajánlatot. Állítólag a felek ekkor már közel voltak a megállapodáshoz, körülbelül 1 millió dollárra egymástól.

„Beszéltem Jason-nel aznap este és közöltem vele, hogyha annyira ragaszkodtok ahhoz, hogy ott maradjatok, akkor nem te vagy az emberem’. (…) Ha az Atlantával kellene alkudoznom érted, akkor rájuk ígérnék, de arra nem fogok ráígérni, hogy Dallasban maradj.”

John Harbaugh volt a második számú kiszemelt a posztra. Nagyon különleges volt a helyzete, hiszen semmilyen főedzői vagy koordinátori tapasztalata nem volt. Jelentkezése pillanatában az Eagles special team és defensive back edzőjeként dolgozott.

Eric DeCosta dobta be a nevét a jelöltek közé és amikor Garrett-tel zátonyra futottak a tárgyalások, akkor fordultak Harbaugh felé, behívták egy második interjúra. Ezt egy tesztnek szánták, hogy megbizonyosodjanak Harbaugh vezetői képességeiről. Az interjú jól sikerült, mindenki azon a véleményen volt, hogy favorit a posztra.

Visszahívták a tárgyalóba, ahol a bizottság és Bisciotti várt rá, a csapat további kérdéseket szeretett volna feltenni, de Bisciotti közbevágott:

Bisciotti: „Te hiszel benne, hogy képes vagy ellátni a feladatot.”

Harbaugh: „Úgy gondolom – az összes emberrel együtt a szobában -, hogy kiváló főedző lehetek. Nem azért leszek jó edző, mert John Harbaugh vagyok. Azért leszek jó edző, mert az ebben a tárgyalóban ülő emberektől minden támogatást és tudást meg fogok kapni.”

Harbough végül megkapta a munkát és ő is bajnokcsapatot épített Baltimore-ban. Bisciotti elégedett volt döntésével, sőt rajongott Harbaugh-ért. A 2012-es rájátszásban Denverben játszottunk és 35-28-ra vesztésre álltunk a negyedik negyedben, amikor az influenzával otthon fekvő Bisciotti a következő üzenetet küldte az edzőnek:

„Még soha nem írtam neked mérkőzés közben. 35-28-ra vesztésre állunk. És azt gondolom, hogy ez a legjobb mutatott játék tőlünk a playoff-ban 2000 óta. Akár győzünk, akár veszítünk, büszke vagyok a csapatra és rád.”

Bisciotti, a vezető

Érdekesség, hogy az üzleti életben nagy kapcsolati hálóval rendelkező üzletember mennyire visszahúzódó a magánéletében. Nyilatkozatai szerint szűk baráti körrel rendelkezik még az egyetemi időkből.

Fontos neki a család, de közvetlen kollégáit is családtagként kezeli és elvárja tőlük, hogy ők is egy családként tekintsenek a franchise összes alkalmazottjára. Brian Billick a következőket mondta róla: „Ő nem az ’én vagyok a főnök, ezért azt csinálod, amit mondok’ gondolkodást követi. Sokkal inkább egy ’nem érdekel, hogy te a labdaszedő fiú vagy, esetleg a GM, csak keressük egymással a partnerséget.”

Alex Wright, egy fejvadász cég felsővezetője szerint „Bisciotti vezetési stílusa nagyon jellemző a munkaközvetítői üzletágban. Tapasztalatom szerint egy jó fejvadász a siker érdekében képes egy lépést hátralépni, csendben hallgatni és megérteni, amit az ügyfél vagy a jelölt mondani akar.(…) Bisciotti bizonyosan megértette a hallgatás értékét, biztos vagyok benne, hogy ez segítette őt oda, ahol most van.”

Nézzük mit gondol róla Ozzie és Harbaugh:Ozzie:„No. 1, egy nagyon kellemes ember. Nem fél rákérdezni a problémákra, de egyúttal nagyon jó hallgatóság is. Én mondom, hihetetlen meglátásai vannak, ha leülsz vele beszélgetni. Lehetőségem volt látni őt fejlődni. Sokat beszéltem GM kollégákkal és ők mindig azt mondják, hogy Steve jól csinálta annak idején. Kisebbségi tulajdonosként érkezett az üzletbe, hogy tanuljon és figyeljen és utána vált teljhatalmú tulajdonossá. Más tulajoknak nem volt ilyen lehetőségük és emiatt ők többet is hibáznak. Nem tudom, hogy van-e még egy ilyen kedves, őszinte ember még, mint Steve Bisciotti. Ő élvezi ezt és egy dologban hisz: embereket vesz fel, hogy megcsinálják a munkát. És hagyja őket dolgozni.

Harbaugh: „Steve-nek nagy része van ebben. Ezen a területen nagyszerű tanácsokat ad nekünk. Az ő zsenialitása az emberek megértésében rejlik. Megérti őket, megismeri őket és érzékelteti, hogy milyen fontosak vagyunk egymásnak. Ő az emberi kapcsolatokban kimagasló, megbizonyosodik, hogy többféleképpen kommunikálunk és jól dolgozunk csapatként. Amikor beszélsz vele, sok ’ó’ pillanatod van, ami más világításba helyezi a témát.”

Bisciotti a vezetésről: „Könnyű vezetni a csapatot, nem sok időt vesz igénybe. Tehetséges embereim vannak és emiatt nagyon sima az életem. Art mondta régen: ’bízz a téged körülvevő emberekben, csak vedd magad jó emberekkel körbe. Art folyamatosan így tett: vedd magad körbe minőségi emberekkel és kezeld őket családként.’”

Bisciotti elmondása szerint a legrosszabb része a tulajdonosi létnek a hatalmas méretű játékos mozgás. „Minden évben elveszteni srácokat nagyon durva. Elbocsátod őket, de ők profik, és tudják, hogy ez üzlet. Tudják, hogyha megtehetném, és többet költhetnék, megtartanám mindegyikőjüket. De nem lehet – az átkozott sapka miatt.”

Érdekes lehet még...