2020-as Szabadügynökök és Salary Cap

Baltimore Ravens Free Agency 2020
Baltimore Ravens Free Agency 2020

Az újoncok már elkezdtek szivárogni a Kastélyba, ahol kipróbálják a Baltimore-i vendégszeretet egyik leghíresebb alkotóelemét, a tábori menzát, és bemelegítenek az egy hét múlva induló edzőtáborra is, hogy aztán az 50 nap múlva startoló alapszakaszra kialakuljon a végleges, 53 fős keret.

A nyári pihiből lassan mi is felébredünk, és –bár még masszívan holtszezonhoz méltó tartalommal– ismét nekiállunk bombázni az olvasókat mindenféle, többé-kevésbé hasznos, de mindenképpen érdekes infóhalmazokkal.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy rápillantunk a 2020-as NFL-évre: hogy állunk majd anyagiakkal, kik a potenciális elmenők a szabadügynökpiacon és kiket illene mindenáron megtartani az elkövetkező év(ek)re.

A cap-szitu

A fizetési sapesszel 2020-ban némileg jobban állunk az ideinél, bár az még nem 100%-ig tiszta, mennyi zöldhasú is lesz majd a kalapban. Ha minden marad a mostani állapotban –azaz, ha a jelenleg legalább kétéves szerződéssel rendelkező játékosok maradnak a fedélzeten jövőre is– valamivel több mint 52,4 millió dollár áll majd a rendelkezésre a következő ligaév kezdetén McFarland számításai szerint (200 milliós összcapből kiindulva). Ha idén már nem igazolunk le senkit, akkor ehhez hozzájön majd még jelenlegi állás szerint 11,76 millió a 2019-es sitykából a következő évre átgörgetve.

Ez lényegesen jobb helyzetet teremt majd, mint az idén márciusban előállt fura szituáció, de hiába a szám évek óta nem látott nagysága, valójában nem lesz akkora mozgásterünk, mint azt elsőre gondolnánk.

Ennek elsődleges oka, hogy ismét egy egész csomó játékos szerződése jár majd le jövő márciusban, és –igazából nem meglepő módon– a 2020-as évet is majd némi pityergéssel kell majd kezdenünk, biztosan lesz ugyanis olyan figura, akinek a piacon kínált összegeket nem lesz módunk ill. “kedvünk” megajánlani, a helyükre ellenben muszáj lesz majd megbízható veteránokat igazolni. Boyle-t, Tavon Youngot és Tuckert sikerült marasztalni az elkövetkező évekre, de rajtuk kívül vannak páran, akikkel szintén érdemes lenne már idén hosszabbítani, elkerülendő az újabb exodust vagy a capet gúzsba kötő szerződéseket. Bár java részüknél az idei teljesítmény döntő lesz a jövőre nézve, akad azért olyan, aki már most dörzsölheti a tenyerét, pedig a ’19-es szezon még el sem kezdődött.

UFA-k, azaz szabadon igazolható játékosok

Matt Judon (OLB) – már most biztosra veszem, hogy jövőre megismétlődik a Za’Darius Smith leigazolása körüli hacacáré, és rekordösszeg-közeli rekordösszegért fog majd a mi sackkirályunk elkelni a piacon (4 év / 60 milliót simán meg fognak neki ajánlani, de nem lepődök majd meg egy ennél zsírosabb contracton sem). Ha idén nem tudunk vele egy hosszútávú szerződésben megegyezni, és DeCosta is hű marad elveihez és folytatja “right player, right price” filozófiát, jövőre majdnem biztosan nem lilában áll rajthoz a 2016-os, ötödik körös passzsiettetőnk.

Pernell McPhee és Shane Ray OLB-k is csak 1 évre lettek idén igazolva, tehát a nem túl fényes külső linebackersorra is mindenképp megoldást kell majd találni az anyagi lehetőségek határain belül.

Patrick Onwuasor (ILB) – Mogyi idén megkapta a tendert, ezzel a 2019-es éve garantált nálunk. Az idei defense signal caller jövőre UFA, és ha fel tud nőni a nagyokhoz, neki is kinéz egy zsíros műszakvezetői állás valamelyik csirkefóliázó üzemben. Mivel a belső linebackerek listája nem túl szexi mostanában, illendő lenne Mogyorófejet 3-4 évre magunkhoz láncolni lehetőleg még szilveszter előtt.

Anthony Levine Sr. (S-LB hibrid) – a szerződésének utolsó évében várja tőle majd mindenki a felemelkedést, és amilyen mázlink szokott az ilyesmivel lenni, Top30-ban végez majd a szezon lezárásakor, hogy aztán tarthassa ő is a markát márciusban.

Michael Pierce, Willie Henry (DT) – Mindkettejüknél a bizonyítás éve lesz a ’19-es. Pierce az OTA elején annyira formán kívül volt, hogy Harbaugh azonnal hazazavarta (azóta friss hír, hogy már Reserve/NFI-listás lett), Henryt pedig hosszú ideje gyötri egy makacs, újra és újra kiújuló sérv. Kettejük sorsát a sérülések elkerülése és az alapszakaszi forma fogja meghatározni, de mindketten alkalmasak arra, hogy a következő években a Ravens védőfalát erősítsék, így érdemes lenne őket hosszabb távon leszerződtetni.

Jimmy Smith (CB) – lassan öregszik, jövő ilyenkorra 32 éves lesz, a balhék, a sérülések és a várhatóan nagy összegű kereset nem kedvez annak, hogy ’20-ban is a Hollók csapatát erősítse.

Brandon Carr (CB) – az idei Raven Bowlon az olvasóktól Csubakka-díjat kapott corner a 2019-es év egyik legmenőbb cserealapja lehet, a fiatalok edzőtábori és előszezoni bemutatkozásának függvényében a trade deadline előtt akár el is cserélhető egy következő évi, értékes draftcetliért. Ha azonban továbbra is hozza a tavalyi formát, a fiatalok pedig nem lesznek képesek őt kiszorítani a rosterről, mindenképpen hasznos tagja lehet a marylandi brigádnak. Jövőre viszont nem számolok vele, mert bár a Ravens-nek plusz egy évre van még opciója, előrehaladott kora és 6 milliós fizetése miatt legfeljebb egy egyéves, nyugdíj előtti, csapatbarát, átstrukturált szerződést tudok neki elképzelni (2020-ban 34 éves lesz), a piacon viszont azonnal talál magának majd csapatot.

Stanley Jean-Baptiste, Maurice Canady, Cyrus Jones (CB) – Mindhárman új reményekkel vágnak majd neki a 2020-as évnek, de Cyrus Jones-on kívül a többieknél nem látom esélyét annak, hogy rosteren lesznek szeptember elején.

Willie Snead IV (WR) – 2018-ban a legeredményesebb Ravens-elkapó. Jól hangzik, ám elnézve a brigád tavalyi összteljesítményét, ezzel maximum a Russell Streeten lehet az elit tagja. Hogy érdemes lesz-e költeni a jövőre 28 éves Willie-re, azt nagyban meghatározza majd az idei termelés yardok és pontok tekintetében, valamint a kémia közte és Lamar között is. Ahogy idén, talán jövőre is jó lesz második-harmadik elkapónak, de hosszútávú szerződéssel nem fárasztanám magam DeCosta helyében.

Chris Moore, Seth Roberts, Mike Floyd, Quincy Adeboyejo folytatja a jövőre szabadügynökké váló elkapók sorát.

Gus Edwards (RB) – A Busz az idei évet egy új ügynökség ügyfeleként kezdte, így biztosra lehet venni, hogy a pénz lesz az elsőszámú motiváció nála a következő free agencyben. A tavaly, féltávnál berobbant futó előtt kulcsfontosságú év áll, Harbáéknak meg az eredményektől függően mindenképp el kell majd gondolkodniuk a jövőre 25 éves Edwards hosszútávú leigazolásán.

Kenny Dixon (RB) – Az alkalmankénti villanások nem igazán ellensúlyozzák a sok sérülésből eredő hiányzásokat és az amúgy, átlagában eléggé semmilyen teljesítményt. Részemről nem látom értelmét a Dixon-projekt folytatásának, Ingram és Justice Hill minden aspektusukban jobb választásnak tűnnek a jövőben.

De’Lance Turner és Tyler Ervin is listázva vannak még a jövőre szabadügynökké váló futók sorában, ám ők már az idei rostert sem hiszem, hogy megérik.

Van egy Patrick Ricard nevű fullbackünk is, aki rasszista és homofób tweetjei miatt tavaly a kutyaólból nézte végig a szezont, neki sem jósolok új szerződést 2020-tól.

Matt Skura (C) – A szép lassan egész vállalható formát összehozó center szintén UFA 2020-tól, és elnézve a támadófal jelenlegi és jövőbeli összetételét, lehet, hogy érdemes lenne neki is egy csapatbarát 2-3 éves szerződést felajánlani, bár ő jövőre még csak RFA, azaz egy alsókörös tendert meg lehet neki ajánlani némi kockázattal, hogy más csapat esetleg ráígér.

Alex Lewis és Jermaine Eluemunor (G) – Yanda marad még egy évig, így e két jómadárnak nehéz dolga lesz felnőni a feladathoz, a centertől balra ugyanis évek óta a leggyengébb a támadófal, ezért ez a részleg mindenképp cserére szorul. Ben Powers idei és Greg Senat tavalyi draft pick bizonyíthatnak, hogy van helyük a csapatban, ám, ha ez mégsem jönne össze, FA-ből kell bizony újítani.

Összegzés

19-en lesznek tehát szabad szabadügynökök (+ Carr), további 4-en RFA-k, ennek tükrében kérdéses, hogy lehet-e a rendelkezésre álló 50 millió körüli capből minőségi csapatot építeni. Nem osztom azt az általános véleményt, miszerint a DeCosta-korszak első izgalmas, eredményes szezonja a 2020-as lesz, szerintem idén muszáj lesz a rajongókat elkápráztatni, a következő évek ugyanis ismét masszív építkezésről szólnak majd. Az anyagi lehetőségek sokkal jobbak a korábbi évekéinél, de az emberanyag tovább fog erodálni, a tavalyi rookie-k nagy része pedig még nem igazán váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

Érdekes lehet még...