Ravens-49ers meccsértékelő

Szeretett hollóink ezúttal is sikerrel vették az akadályt, és sikerült megszerezniük a győzelmet a 13. játékhét csúcstalálkozóján. A rossz időjárási körülményeknek (is) köszönhetően nem jött az a pont zuhatag, amit előzetesen várni lehetett, azonban ennek ellenére is egy végletekig kiélezett, izgalmas meccset prezentáltak a csapatok a lelkes publikumnak. Hihetetlenül izzadtságszagú, hajtós, kő kemény meccsen Tucker hosszú bombájának köszönhetően most 20 pont is elég volt a diadalhoz, ahogy előzetesen kiemeltem valóban nüánsznyi különbséget lehetett csupán felfedezni a két csapat teljesítménye között. Ezt foghatjuk az időjárásra, az eredmény fontosságának nyomására, vagy az óriási taktikai csatára, egy biztos, az AFC tabellájának első helyén jelenleg a Ravens tanyázik (köszi Texans)! Vegyük kicsit alaposabban górcső alá a mérkőzést és vizsgáljuk meg tüzetesebben a kulcsfontossággal rendelkező momentumokat tegnapról!

1. Rendkívül sok egyéni hibát láthattunk

    Ez a hazaiaknál leginkább a secondary részéről, még a vendégeknél a liga elitjébe tartozó front 7-től volt látható. Előbbi egység a szeptemberi Chiefs meccset idézve betlizett el rengeteg olyan szituációt, ahol simán meglehetett volna a tackle, vagy akár a labda is. Peters az első rossz meccsét hozta hollóként, de Earl Thomas játéka is kisebb túlzással teljességgel hasztalan volt csapata számára. Humphrey megint szedte a büntiket, noha a bírok sem voltak túl konzisztensek a DPI szabálytalanságok megítélésben a minap. A 49ers csodafegyvere, a Bosa vezette védőfal Ford kiválásával lényegesen meggyengült, szinte minimális nyomás érkezett csupán tőlük Lamar irányába. Ez természetesen a támadófalnak is köszönhető, akik ismét vért izzadva, de remekül végezték munkájukat! A középső futásokat viszont jól állították meg, Ingram viszonylag szolidabb számai bizony ennek voltak köszönhetők. Kittle is szinte teljesen ki lett véve a játékból, így a győzelmet többek között a kulcsemberek jobb limitálásának is köszönheti a Ravens. Na meg persze Gould bácsi hibája sem jött rosszul a második félidőben!

2. Az űrfoci elmaradt mindkét oldalon

    Mindkét támadóegységre jellemző volt az elmúlt hetekben a kreatív, igen sok pontot eredményező játékhívás. Ez valahogy tegnap nem volt tetten érhető egyik alakulattól sem. Az első félidőben még csak-csak, ahol a 49ers egy 4&2-re vállalt be egy középhosszú passzt, melyből TD is lett, Ravens oldalról pedig a szokásos oldalvonalat célzó Lamar futások, illetve az Andrews end zone elkapására komponált play volt igen mutatós. A második félidőben azonban a zivatar mérséklődése nem hozta meg a javulást támadóoldalon. Összesen 6 pontot rakott fel a két csapat, a 4. kísérletek rendre sikertelennek bizonyultak, egyre középszerűbb dögönyözősdiként hatott a második játékrész. Ezzel semmi probléma nincs, nem lehet mindig csúcsokat döntögető statokkal operálni minden derbin, néha bizony ilyen kevésbé tetszetős módon is be kell húzni a ki-ki meccseket, ezt sikerült abszolválni, csúnya labdarúgó hasonlattal élve „jó az 1-0-is, azért is 3 pontot adnak”!

Végső konklúzióként levonható, hogy kiélezett meccsen is képesek vagyunk nyerni, Tucker pedig még egy cunamiban is megbízható részét képzi a csapatnak. A győzelmi széria már 8 meccses, de figyelnünk kell a formaidőzítésre, nehogy pont a playoffra fogyjon ki a tank!

Számotokra mely jelenetek voltak a legtetszetősebbek? A secondary vajon be tudja húzni a kéziféket a formaromlás lejtmenetén, vagy ismét visszaesik a szezon eleji mélységekbe? Észrevételeiteket, véleményeteket ismét szívesen olvasnánk a komment szekcióban!

-Maszi-