Ravens-Browns meccsértékelő

Zseniális, lenyűgöző, katartikus győzelmet arattak hajnalban a hollók, óriási, végig kiélezett csatát követően egy utolsó percben a póznák közé ragasztott FG döntött, szerencsére még mindig az NFL történetének legpontosabb rúgója ténykedik a Ravensben, így a körömrágósdi végén végül minden magyar fan/szimpatizáns/ősholló elégedetten csaphatta össze két tenyerét a lefújást követően (a társas házi szomszédok mondjuk legkevésbé sem örülhettek ennek a győzelemnek). Volt itt minden, sérüléshegyek, büntetések tömkelege, kapaszkodás, magabiztos vezetés, majd megint kapaszkodás, minden kétséget kizáróan eddig ez volt az év meccse a 2020-as szezonban. A Cowboys legyőzése valóban adott egy lélektani löketet a csapatnak, szerencsére sikerült átmenteni a múlt heti formát és még egy lapáttal rátenni. Ezzel a skalppal bőven jobbak az esélyeink a wild card helyre, ráadásul a csoport második helyéért is nyitott lehet még a küzdelem (bár itt több kedvező forgatókönyvnek is érvényesülnie kellene). Tényleg ódákat tudnék zengeni erről a derbiről, de megpróbálom visszafogni magam, és inkább nekiállok kiosztani a vállveregetéseket és a feddéseket a csapat egyes tagjai/egységei számára.

Pozitívumok:

1. Lamar igazi vezér volt

    Már a Dallas ellen látszódott, a covid fertőzésből visszatérő Lamar Jackson nagyon motivált, győzelemre éhes, és mindent megtesz, amit csak tud, hogy céljait elérje. Ezt ma is megmutatta nekünk, limitált passz számmal ugyan, de a fontos helyzetekben csak jól menedzselte a levegőben kiosztandó átadásokat (közte egy Brown TD-vel, ami zseniális meglátás volt tőle). A földön pedig pusztító hatékonysággal dolgozott, 9 megiramodásból 124 yardot és két TD-t termelt, ezzel tavalyi legjobb napjait idézte ismét. Az állítólagos hasmarsos incidens után, mikor szegény McSorley térde is elég csúnyán nézett ki a nem sikerült kitámasztás után, újult erővel tért vissza kisbékánk és megmutatta, hogy az ilyen kellemetlen dolgok sem hátráltatják ezen a meccsen. Óriásit játszott a visszatérés után is! Akik temették, remélem, most egy picit magukba néznek, bőven ő lehet a franchise hosszú távú megoldása!

Forrás: baltimoreravens.com

2. Egyre jobb a szedett-vedett O-line

    Igaz érkezett 4 sack, de ez a csúszós talajnak is köszönhető volt, hiszen sokszor azért tudtak odaérni a Browns passzsiettetői, mert vagy Lamar, vagy valamelyik őt védő pufi is sikeresen eltaknyolt a gyepen. Ezt leszámítva viszont mind a futást, mind a passzjátékokat sikerült minőségi blokkokkal segíteni, és a holding szabálytalanságok számát is minimálisra csökkenteni. A Powers-Phillips duó kezdőbe kerülése óta sokkal magabiztosabbnak látszik a támadófal, előbbi a draftolása óta nem kapott sok lehetőséget, utóbbi sérülésből tért vissza. Mekari bevetése center poszton is pozitív változásnak látszik, noha ezen a meccsen volt egy ordas nagy lemaradása, ami az egyik zsákot eredményezte, a snapek kivitelezésével nem bajlódik, mint Skura, és az esetek döntő többségében ő is jól tudja felvenni azokat az embereket, akiket neki kell az adott játékban. Az utolsó 3 játékhéten könnyebb ellenfelek következnek, ha megmaradna ez a színvonal, nem hiszem, hogy ne lehetne mindegyiküknek 40-50 pont között feltenni az eredményjelző táblára.

Forrás: PFF.com

Negatívumok:

1. A secondary kálváriája már ijesztő

    Mi sem mutatja jobban ezt, mint hogy 6 különböző Browns támadónak sikerült legalább 3 sikeres elkapást bemutatnia védőink ellen (igen ebben a futó Hunt is benne van). A mélységi átadásokat rendszeresen benyelik a sztár kaliberű cornereink, lemaradnak, elcsúsznak, nem reagálnak időben. Ha nem emberezés van, akkor a zónák határaira is érkezhetnek bármikor középhosszú átadások, az teljesen biztos, hogy senki nem ér ki az adott elkapóra, legyen szó CB vagy safety játékosról a Ravens védelemben. És akkor tetézve az elégedetlenséget, ha véletlenül lenne esély egy jó védekezésre, akkor 4 alkalomból kétszer legalább jön a DPI-t jelző flag. Humphrey az első félidőben jól kezdett, de a mérkőzés végére megint teljesen leromlott a teljesítménye, Peters pedig az egész meccsen homály volt. Elliott nekem nagyon lassúnak, nehézkesnek tűnt, és Chuck Clars is csak amolyan fantasy safety szerepkört töltött be (sok szerelés, de már bőven későn). A beugrók sem tudtak emelni a színvonalon, Harrist kb csak az nem verte meg, aki nem akarta. Valahogy itt is fel kéne kötni a gatyát és elkezdeni olyan szinten játszani, amit a nevek a mezek hátulján indokolnának!

Forrás: cleveland.com

2. Kezd elfogyni a linebacker sor

    Igaz ez az inside és az outside LB játékosokra egyaránt. Queen még mindig biztos pont, és ha nem is játszik a szezon eleji ihletett formájában, azért bőven megbízható. Azonban a rotáció többi tagja (Fort-Harrison-Board) nem igazán tud maradandót alkotni mostanság. Martindale mester próbálkozik is a variációkkal rendesen, a Cowboys ellen Fort egész jól nézett ki, most Board kapott több lehetőséget, ám engem nem győzött meg, hogy őszinte legyek. Így sajnos be kell látnunk, ha egy komolyabb értéket képviselő futóval kéne felvenni a versenyt (vagy ne adj isten kettővel), akkor nagyon lecsökken linebackereink hatékonysága. Queen és Harrison még szert fognak tenni rengeteg rutinra, előbbi bőven a jövő meghatározó védője lehet a hollóknál, de a 2021-es drafton és FA piacon történő mozgolódás során mindenképp mérlegelném a lehetőségeket, még egy komolyabb prospect/szabadügynök megszerzése érdekében. Outside fronton egyedül Bowser teljesítménye értékelhető az elmúlt időszakban, Judon és McPhee teljesen súlytalanok, mióta visszatértek. Remélem egyszer ebben a szezonban azért eljutunk arra a pontra, hogy nem kell szidni sem a fél támadóegységet, sem a fél védelmet! 😀

Forrás: cleveland.com

Ti hogy láttátok? Mi okozhatja ezt a látványos javulást az elmúlt két összecsapáson?

-Maszi-