Ravens-Titans meccsértékelő

Két sikertelen első kör után, idén végre összejött a rájátszás győzelem a csapatnak, melyre már Lamar is annyira vágyott. Egy élvezetes, szoros, küzdelemmel teli mérkőzésen 20-13 arányban sikerült vendégként megverni a nagy mumus Titans gárdáját. Ezzel bizonyossá vált, hogy ezen a héten, szombatról vasárnapra virradóra a Buffalo Bills lesz a következő ellenfelünk a playoff következő szakaszában. Sok érdekes tényező vetődött fel a meccs kapcsán, úgy gondolom a játékvezetés ismét alulmúlta magát, ezen kívül ez a logótaposós kézfogás elmaradós történet sem túl kedves számomra, de ezekbe nem mennék bele hosszabban, mindenki döntse el maga, mi a véleménye az esetekkel kapcsolatban. Ami sokkal fontosabb, hogy ismét sikerült egy összeszedett, magabiztos játékot mutatni, amely a meccs első negyedében bekövetkezett rövidzárlatot leszámítva meg is hozta gyümölcsét. Bevallom a gyors 0-10 láttán egy picit elkezdtem aggódni, de a második negyedtől végig látszott a játékhívásokon és a megvalósításokon is, hogy ezt a derbit bizony nagyon meg akarja nyerni a Ravens. A sokszor hiányolt kiegyensúlyozottság most abszolút jellemző volt a csapatra és a stábra is, reménykedjünk, hogy ez a hidegvérű, motivált hozzáállás a továbbiakban is megmarad majd. Ezt követően rátérnék a már hagyománnyá váló pozitív-negatív tengely mentén történő elemzésre:

Pozitívumok:

1. Elitkori önmagát idézte a védelem

    Különösen igaz ez a védőfalra, amely kiválóan limitálta Henryt. Mivel őt sikerült kivenni a játékból, sokkal nehezebb helyzeteket kellett megoldania a hazaiak támadóinak, mely rendre nem nagyon sikerült neki, kiváltképp a második etapban. McPhee és Wolfe parádésan mozogtak, utóbbi egy böhöm nagy sacket is jegyzett. Judon és Bowser is besegített a futások ölésébe, ezen kívül Jihad Ward játéka is tetszetős volt. Ami azonban bámulatos, az a secondary felvirágzása, gondolok itt elsősorban a cornereinkre. Humphrey és Peters formája is nagyot javult, előbbi már a Bengals ellen is elég jól ténykedett, most pedig megmutatta, miért is került be az idei pro bowl keretbe. Nagyon hiányoltam a titánok első hatpontosánál egy OPI zászlót, mely szerintem teljesen tisztán dobható lett volna. De ez nem kedvtelenítette el a bandát, sőt Peters labdaszerzése jelentette igazából a biztos győzelmet a hollók számára. Óriási szükség lenne egy ilyen játékra a Bills ellen is!

2. Brown a svájci bicska

    Kitörő örömmel látom, hogy mintha az eddig gyengécske Hollywood Brown pár forduló óta kezdene előlépni a ködből. Első számú elkapó szerepkörre lett draftolva, de a tegnapi meccsen éreztem először, hogy valóban felnőhet ehhez a feladathoz. 9 alkalommal vette célba őt Lamar, 7 átadást lehúzott, volt két szép screen futása, összesen 128 yardot termelve ezekkel. Különösen hasznosan játszott a pálya középső harmadában, rengeteg necces szituációban szerezte meg a first downt ezen a területen. Igazán boldog lennék, ha mostantól kétséget kizáróan bebizonyítaná, hogy ő a hollók elkapóinak királya.

3. Lamar ismét hozta playmaker arcát

    A futások terén nem igazán szorul magyarázatra a dolog, 136 yard, egy parádés TD a földön, gyakorlatilag ő volt maga a futójáték a tegnapi nap folyamán. Több szép passz érkezett nagy menekülés után, és az olvasások is nagyjából rendben voltak. Külön tetszett, hogy Ricardot is ügyesen sikerült bevonni a passzjátékba, a fullback poszt nagy szerelmeseként tudom élvezni az ilyen pillanatokat. A Boykin felé megindított INT nem volt túl szép, de szerencsére nem okozott túl nagy gondot a csapatnak. Ezt leszámítva kezdő irányítónk előtt ismét le a kalappal!

Negatívumok:

1. A futójáték picit erőtlen volt

    Úgy érzem jóval több is jöhetett volna futóinktól, noha Dobbins és Gus is több fontos szituációban gyalogolta meg a szükséges yardmennyiséget, valahogy mégsem volt érezhető az a dominancia, ami az alapszakasz utolsó felében. Igaz Lamar is elvitte tőlük a showt ezen a téren, és a statisztikai mutatók sem rosszak egyáltalán, de úgy gondolom maradt a tankban bőven, ami a Bills ellen nem valószínű, hogy bele fog férni.

2. A támadófal playoff rutinja hibádzott egy kicsit

    Látszik ez az 5 zsákból is, mondjuk pár esetben Lamar tartotta túl sokáig magánál a labdát, ilyen esetben pedig egy elit támadófal sem tudja mindig kisegíteni az irányítóját. Bozeman a futások során lubickolt, a passzblokkolásban viszont nem alkotott maradandót. Phillips többé-kevésbé jó volt, de egy jelenet nagyon megmaradt bennem, mikor az oldalról berobbanó practice squad arc LB szinte erőfeszítés nélkül tolta be őt, majd levadászta Jacksont. Ez nem volt valami szép látvány, mert gond nélkül meg kellett volna vernie a hazaiak védőjét. Flukeren is többször átjöttek, tudtuk, hogy ő nem azért érkezett Baltimore-ba, hogy megváltsa a világot, de azért masszívabb játék fog kelleni tőle, ez egészen biztos (de legalább a buta holdingok elmaradtak most tőle).

Ti hogy láttátok? Meglepett titeket az előzetes elvárásokhoz képest kevesebb pont? Hol jöhetne még az a plusz, ami győzelmet eredményezhetne a Bills ellen is?

-Maszi-